Csillagainkban a hiba
Ezúttal egy picit menjünk a mélyére a számomra egyik legkedvesebb romantikus drámának. A Csillagainkban a hiba, John Green hatalmas sikerű könyve 2012-ben jelent meg, és már a megjelenés évében megvette a könyv megfilmesítési jogait a 20th Century Fox. 2014-ben már mozikba is került a filmváltozat Josh Boone rendezésében, aki igyekezett minél hűségesebben kezelni az alapanyagot, olyannyira, hogy a kulcsmomentumokat tartalmazó, Amszterdamban játszódó jeleneteket valóban ott vették fel, nem pedig stúdióban. Az adaptáció végül hatalmas siker lett, globálisan 307 millió dolláros bevételt termelt mindössze 12 millió dolláros gyártási költség (plusz marketing kiadások) fejében.
Azóta számos ún. „Young Adult” romantikus regényt próbáltak különböző stúdiók hasonló sikerre vezetni, ám egyik sem érte el azóta sem a Csillagainkban a hiba 2014-es világsikerét. De miért? Egyszerű: mert ez toronymagasan a legjobb "YA Movie", azért, mert mindenkinek érthető és élvezhető módon tárja fel tematikáját.
Az alkotás leginkább a beteg fiatalok mindennapi életébe kíván betekintést nyújtani, és abból a kérdéskörből kiindulva vizsgálja meg a tragikus élethelyzetet, hogy lehet-e egy ilyen fiatalnak teljes élete, vagy a betegség okán már esélyük sincs erre. A film egyértelmű választ ad erre a kérdésre, sok szempontból életszerű szituációkon keresztül. Míg érzelmi síkon valóban meg lehet élni a minden egészséges ember számára elérhető, vágyott életet, addig fizikális, hétköznapi rutinszerűségében kivitelezhetetlen a teljes élet, hiszen nem lehet ignorálni a halál folyamatos közelségét (ez már érzelmi szinten is kifejezetten nehéz feladat).
Hazel és Agustus küzdelmén keresztül azért a néző számára emészthetően, feldolgozható módon kapunk betekintést gyötrelmes, de törekvő életükbe, amely tele van cinizmussal, humorral, de mindenekelőtt vágyódással a többre, a jobbra és a szerelemre. De ahogy a film (és az alapjául szolgáló könyv) ki is mondja: „Pain demands to be felt” (A fájdalom megköveteli, hogy érezzék), tehát a kínok elől nincs menekvés. A történetben csodaszerként bemutatott gyógyszer, amely jótékony hatással van Hazel állapotára, valójában nem létezik. Sajnos előbb-utóbb győz a rák, ahogy az esetek nagy százalékában a valóságban, úgy ebben a mozgóképben is.
A Csillagainkban a hiba egyik legnagyobb erénye, hogy a karakterek példaértékű narratíváján keresztül mi is megtudhatjuk, milyen érzés egyszerre komolyan és bohókásan kezelni egy ilyen élethelyzetet, illetve milyen az, amikor folyamatosan készenlétben kell állni a kiszámítható váratlanra. Nem utolsó sorban maga a film, és az alapjául szolgáló könyv egy megindítóan szép romantikus történet, amely követendő példát mutathat a fiatalok, de még az idősebb korosztály számára is. A bemutatott kapcsolat résztvevői nem csupán kiemelt fontossággal kezelik párjukat, de élethelyzetükből adódóan tisztában vannak vele, hogy ők egymás számára az egyetlen komponensek életükben, amely a felszínen tartja őket, a normális emberek világában.
Arra, hogy mennyire jól működik a Csillagainkban a hiba filmként is, remek példa a könyvben katartikus csúcspontként kezelt templomi elő-búcsúbeszéd, amely a színészi játék és a zene összhatásával, illetve a nyugodt tempójú, belassított rendezésnek köszönhetően még jóval többet is ad, mint az alapmű ide vonatkozó néhány oldala. Ez a rész ugyanis kapkodó olvasói habitussal rendelkezőknek sajnos könnyen átfutható, és így talán a várt hatás elmarad. A film ezzel szemben fogja a néző kezét, a médium előnyeinek köszönhetően irányított érzékeléssel éri el célját: nehezen kezelhető, láthatóan megmutatkozó érzelmet vált ki a nézőből.
