2017 Top 10 mozifilmje

Elérkezett a december vége, úgy érzem, idén már nem fogok több új filmet látni, így itt az ideje megosztanom veletek szokásos listámat. Nagyon köszönöm a korábbi évek visszajelzéseit, beszéljük meg idén is, Ti hogy láttátok ezt az évet. Erre a legalkalmasabb a facebook bejegyzéshez kommentálni az idővonalamon.

A lista - mint mindig - teljesen szubjektív, és azok a filmek szerepelnek rajta, amelyek 2017-ben mozis forgalmazásba kerültek itthon. Minden évben szabadkozom, hogy kevés filmet láttam, ez sajnos idén hatványozottan így van, tehát elnézést, több film is kimaradt, ami érdekelt volna, de nem tudtam megnézni végül.

10. - Egy kutya négy élete (A Dog's Purpose)

Hallottam a film körül kialakult botrányról, de elvonatkoztatnék a gyártás körülményeitől. Sablonos elemekből építkező, esetenként mesterkélt mozi ez, de olyan gyönyörűen mesél arról, miként élik meg a kutyák az ember világát, hogy mindenképp helyet akartam neki adni a listán. Papírzsepit készítsetek elő, tényleg szép film, és a mondanivaló sem marad el!

9. - Kincsem

Láttam idén jobb és rosszabb magyar filmeket is, a Kincsem egyértelműen az első kategóriába tartozik, de még hogy! Egy ország szívét rabolta el a legendás ló modern köntösben elmesélt története, köztük az enyémet is. Véleményem szerint jobban felébreszti ez a film a magyarságtudatot bármelyik gyermekben, mint a kifejezetten nemzeti ünnepeket tematizáló művek. Szuper film, hihető és átélhető szerelmi szállal.

8. - Baby Driver (Nem írom le a magyar címét)

Akartok látni egy virtuózan dinamikus, lenyűgöző, de nem tolakodó CGI-al megspékelt akció-vígjátékot? A Baby Driver a Ti filmetek! A grandiózus szereplőgárdát (Ansel Elgort, Jon Hamm, Kevin Spacey, Jamie Foxx), Edgar Wright láthatóan kisujjból instruálja, az akciók némelyikétől tényleg leteszed a hajad, és a csendesebb részek is nagyon megállják a helyüket. Kár a számomra furcsa lezárásért, de külön plusz pont azért, hogy még Jon "Shane" Bernthal is beköszön a The Walking Dead-ből.

7. - Kojot

És ha már magyar filmek: a Kincsemnél volt idén egy sajnos sokkal szerényebb körülmények között bemutatkozó darab is. Konkrétan a lakosság 80%-a szerintem nem is hallott a Kojot című filmről, amely egyébként egy nehéz, nagyon is mai, de mégis időben univerzális témát dolgoz fel. Szórakoztató momentumai mellett egy nagyon mély, Kostyál Márk rendező által kiválóan levezényelt mozi. A mai napig büszke vagyok rá, hogy ősbemutatóját nálunk tarthattuk meg.

6. Az alapító (The Founder)

Michael Keaton úgy az egyik legnagyobb színész ma az álomgyárban, hogy szégyenszemre én a Birdman előtt már el is felejtettem, hogy valaha színészkedett, pedig gyermekként imádtam a klasszikus Batman filmeket. A Birdman-ben nyújtott alakításáért Oscar-díjjal méltatlanul nem jutalmazott színész azóta megmutatta, hogyan is kell igazán jó Marvel gonosznak lenni, valamint bevezetett minket a legnépszerűbb gyorsétteremlánc megalapításának körülményeibe is. Az alapítót az ő alakítása viszi el a hátán, nem mintha bármi mással gond lenne a filmben. Kiváló és érdekes történet, amely tartogat néhány meglepetést mindenkinek.

5. - A galaxis őrzői vol. 2. (Guardians of the Galaxy vol. 2.)

Azért, mert faltól-falig szórakozás. Azért, mert a szereplők és az őket játszó színészek már két film alatt családtagok lettek a szívemben. Azért, mert a humora és a zenéje egy álom. Azért nem, mert ez az epizód már nem is nagyon film, csupán jelenetfüzérek összessége, noha ez engem különösebben nem hat meg. Ennek a mozinak nálam előkelő helye van az éves toplistán. Obviously.

4. - John Wick - 2. fejezet (John Wick Chapter 2.)

Egy folytatás, ami jobb, mint az első rész? Nem. Aspektusaikat vizsgálva, bár néhol eltérnek, de ugyanolyan jók. A második rész érzelmileg egyértelműen kevesebb elődjénél, azonban akcióban háromszor olyan látványos és földbedöngölő, pedig az sem volt piskóta. Örülök, hogy élnek még az akciófilmek, és örülök, hogy Keanu Reeves legalább ezzel a sorozattal ott lehet még az A listás sztárok között (akik között nagyon helyesen nem is akar ott lenni). Mivel ebben a filmben kiugróan magas a fej- és gyomorlövések száma, kizárólag az ünnepeken túl ajánlom megtekintésre.

3. - Az (It)

Egy megmagyarázhatatlan vonzódás következtében idén én ezt a filmet vártam a legjobban, és hála Istennek, nem kellett csalódjak. Amitől igazán nagyszabású lesz ez a mozi, az nem is a horror maga, hanem a horrorisztikus elemeket összeragasztó gyermek főhősök kémiája. Pennywise mellett ők uralják a vásznat ugyanis, és a szabadszájú gyermekeknek köszönhető, sokak szerint túláradó humor szerintem egyáltalán nem zavaró, sőt, előnyére van a filmnek. Érdeklődést vált ki a karakterek sorsra, izgulunk értük és velük félünk. Nézője válogatja persze a félelemfaktort. Engem a moziterem sötétjében nagyon berántottak a dermesztőnek szánt képsorok, de bele is akartam vonódni a film cselekményébe, átadni magam az élménynek. Ugyanakkor a keményvonalas horrorrajongóknak könnyen lehet, hogy csak egy könnyed családi matinéfilm lesz az Az (végre leírhattam).

2. - Blade Runner 2049 (Szárnyas fejvadász 2049)

Nem szeretném túlságosan hosszúra nyújtani a bejegyzést, ezért ha bővebben akarsz olvasni a filmmel kapcsolatos gondolataimról, itt a blogon is megemlékeztem róla. Röviden: az idei év egyik legfontosabb filmje, nagybetűs rendezéssel. Előtérben a vizualitás, az operatőri és a zeneszerzői munka együttes varázstánca, és ha magával ránt a lassú tempójú álomutazás, akkor nincs menekvés. Erről az anyagilag sajnos megbukott filmről évtizedek múltán is ódákat fognak zengeni.

1. - A régi város (Manchester by the Sea)

Számomra viszonylag korán, már az év elején mozikba került az idei esztendő egyetlen kétség kívül 10/10-es darabja, és a mélyreható, megrázó élményt semmi tudta letaszítani a trónról. A régi város egy betekintés a múltba, egy rémálomszerű séta a jelenben, és egy óvatos pillantás az elképzelhetetlen jövőbe. A főhős által generált és átélt tragédia árnyékában szövődik a történet, középpontjában a családi drámával, amelyen keresztül sajnálatos módon egy újabb tragédia indítja el a megváltás útján a Casey Affleck által alakított Lee-t (a szerepért Oscar-díjjal jutalmazták). A megváltást azonban nem adja könnyen az élet, úgy meg különösen nehéz elnyerni, hogy magad sem tudod, akarod-e igazán, egyáltalán megérdemled-e az üdvözülést. A régi város egy film az időtlen szeretetről, és a szeretet iránti sóvárgásról, egy film a gyászról, a megbocsátásról, egy film az emlékezésről és a jövő építéséről, bármilyen kínkeservesen épüljön is az fel. Külön dicséret az alkotóknak, hogy ebbe a nehéz témakörbe sikerült becsempészni a humort is. Üdítő megélni azt az érzelmi hullámvasutat, amire ennek hatására a film felülteti a nézőjét.